A perspektíva a háromdimenziós tér sík felületen való, de a térbeliség látszatát keltő ábrázolási módszere.
A
tárgyakat egy vízszintes alapsíkra (földre) helyezve (vagy fölötte
lebegtetve) egy függőleges képsíkra vetítjük egy vetítési centrumból,
mintha a fejünket egyenesen tartva néznénk.
Tehát, a perspektíva "képsíkrendszere" egy függőleges helyzetű
képsíkból, egy erre merőleges vízszintes helyzetű
alapsíkból, és egy, a képsíkra nem illeszkedő
vetítési centrumból
áll. Az ábrázolandó elemeket az alapsíkra helyezzük, vagy a fölött
lebegtetve ábrázoljuk, de fontos szerepet kap az alapsíkra eső,
felülnézeti ábrájuk. A perspektíva
középpontos vetítésen alapuló
ábrázolási mód, ennek az lesz a következménye, hogy az egymással
párhuzamos egyenesek képei a rajzunkon összetartóak lesznek. Minden
párhuzamos egyeneshalmazhoz egy olyan pontot (ún. iránypontot) találunk,
melybe a képeik befutnak. Ha a vízszintes egyenesek iránypontjait
összegyűjtjük, akkor a horizontvonalat kapjuk.
A
reneszánsz idején nagyon sok művész foglalkozott a szabályrendszer
leírásával, és többen terveztek a rendszert bemutató eszközöket.
 |
| Kocka és négyzetháló perspektív képe |
 |
| Ellipszis képe |
Ha az alakzat valamely része, lapja a szemmagasság
alatt van, akkor arra rálátásunk van, ha fölötte, akkor alálátunk. A
szemmagasságban lévő részletek vízszintes szakaszként látszanak. Minél
jobban eltérünk a szemmagasságtól, annál nagyobb a rálátás és az
alálátás mértéke.
Egy alakzat vetületeiből perspekítv kép szerkesztésére a következő módszereket alkalmazhatjuk:
- mérési-átviteli eljárás
- az alapsík és a horizontsík együttes képsíkba forgatása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése